Körülbelül öt éve láthattam először Cameron Crowe életrajzi elemekkel felturbózott meséjét. (Vagy inkább mesei elemekkel felturbózott életrajzi művét?) Akkoriban még sokkal fogékonyabb voltam a sztorira, mára talán kiöregedtem kicsit, vagy csak egyszerűen túl cinikussá váltam, hogy fenntartások nélkül élvezhessem ezt a méltánytalanul ismeretlen, egyébként csak kicsit tanulságos, ám annál szórakoztatóbb és kedvesebb filmet, így pontból is kevesebbet adok csak, mint tettem volna akkoriban.
    Nem tudom megállni továbbá, hogy ne hasonlítsam az utóbbi idők egyik nagy hypesurferéhez, a Junohoz, annyi a hasonló elem. Egy különc teenager a felnőttek világában, megismerkedik a szerelemmel és a felelősséggel, és mindketten sértetlenül megússzák. Mindkét film egy Oscart kapott, mindkettő a legjobb eredeti forgatókönyvét. Ami nálam mégis kemény pontokban mérhető különbséget okoz, az a fordulatos sztori, az időszak, ami előkelő helyen szerepel az időutazó kívánságlistámon, a sokkal inkább kedvemre való zene, a road movie műfaj, amit egyszerűen szeretek, és az hogy a Majdnem Híresben, bizony, nem minden fenékig tejfel.

Summa Summarum: 8/10

imdb   port   trailer
trailer és bőlé a hajtás után


    Körülbelül öt éve láthattam először Cameron Crowe életrajzi elemekkel felturbózott meséjét. (Vagy inkább mesei elemekkel felturbózott életrajzi művét?) Akkoriban még sokkal fogékonyabb voltam a sztorira, mára talán kiöregedtem kicsit, vagy csak egyszerűen túl cinikussá váltam, hogy fenntartások nélkül élvezhessem ezt a méltánytalanul ismeretlen, egyébként csak kicsit tanulságos, ám annál szórakoztatóbb és kedvesebb filmet, így pontból is kevesebbet adok csak, mint tettem volna akkoriban.
    A főszerepben egy 15 éves, érettségiző, némileg számkivetett kamasz, William áll, akit különleges intelligenciával, egy karakán, hiperaggódó anyukával, és egy lázadó nővérrel vert meg a sors. A nővér 18 éves korában elhajtott egy '69-es Chevrolet Camaroval és jóképű tulajdonosával, ám öccse ágya alatt hagyott egy táskát tele a kor bálványainak lemezeivel, ami megalapozta a fiú jövőjét. És milyen korról is beszélünk? Arról az egyről mikor ez a sztori valóban megtörténhetett, mikor a Beatles már áttörte a kapukat, amikor még inkább acid volt a menő, nem a kokó, még sehol sem volt az AIDS, a grupiknak elég volt a fogamzásgátló, és bizony lelkiismeret furdalás nélkül megrontottak egy 15 éves kamaszt, ha egy kicsit is unalmas városba érkezett a turnébusz. A rock'n roll alkonyáról, a hetvenes évek elejéről van szó.
    William, rockírói pályafutását az iskolaújságnál kezdte, innen aztán gyors léptekkel eljutott a Creem és a San Diego Door hasábjaira, így figyelt fel rá a Rolling Stone magazin, akik látatlanban megbízták egy, a Stillwater együttesről szóló cikk elkészítésével, mindehhez pedig költségtérítést is biztosítottak a Majdnem Híres '73 turné követéséhez. A turné pedig robog, egy darabig Doris, a kiöregedett turnébusz, majd a banda felfutásával, és az új menedzser érkezésével egy repülőgép segítségével. És ha már robog, akkor történnek is bőven az események, amikre William, pedagógusgyerekként, még álmában sem gondolt, és amiknek hatására bizony az út végére rájön, hogy mi is van a csillogás mögött.
    Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam a filmet az utóbbi idők egyik nagy hypesurferéhez, a Junohoz, annyi a hasonló elem. Egy különc teenager a felnőttek világában, megismerkedik a szerelemmel és a felelősséggel, és mindketten sértetlenül megússzák. Mindkét film egy Oscart kapott, mindkettő a legjobb eredeti forgatókönyvét. Ami nálam mégis kemény pontokban mérhető különbséget okoz, az a fordulatos sztori, az időszak, ami előkelő helyen szerepel az időutazó kívánságlistámon, a sokkal inkább kedvemre való zene, a road movie műfaj, amit egyszerűen szeretek, és az hogy a Majdnem Híresben, bizony, nem minden fenékig tejfel.