Zombie Strippers
Mindannyian tudjuk, milyen tehetséges a főszereplő (Jenna Jameson), érthető okokból mégsem vártam egy filmtörténeti remeket, mikor elkezdtem nézni.
Viszont ha úgy gondolkozunk, mint az egyszeri szakács - ha sok jó hozzávalód van, a kaja is csak jó lehet - akkor bíztatóbb a helyzet:
- Zombik
- Csöcsök
- Vér és Bél
- Pornós múlt
- Gonosz multinacionális vállalat
Szerencsére nem.
Essék pár szó azonban a színészi teljesítményekről. Borzalom, nincs is ilyen, tragédia. Ez pár szó volt. Viszont megmondom, miért nem számít ez. Azért, mert egy ilyen forgatókönyvvel a legnagyobb elkövethető hiba az volna, ha valaki megpróbálná átélve előadni, urambocsá' hitelesnek tűnni szerepében... Hál' égnek, ezt is megússzuk. A játék alapján végig az az érzésem volt, hogy egy pornófilm összekötő részeit vágták egybe, a remek a dologban, hogy ennek ellenére sem hiányoztak a pornó "akciójelenetei". Akadt helyettük más izgalmas képi hatás (leszakadó állkapcsok, felnyíló koponyák, táncoló hullák). Ezeken eleve rengeteget nevettem (eszperente-e lett ez? ;)). Mégis a legváratlanabb - és emiatt legmulatságosabb - részek azok voltak, amikor a szereplők "mélyenszántó" dialógusokkal töltötték ki a táncolás/gyilkolás közti félperceket. Álljon itt egy kis ízelítő:
- miután a keresztény csaj rájön, h ő is zombi akar lenni, partnere eképp próbálja lebeszélni: "your duty is to be an individual, the mind is a flame to be candled, not a vessel to be filled"
- ez pedig - "no, this is not what I want, I can no more be blind to the war, I can no more ignore the killing" - közvetlen az előtt, hogy a főhősnő (zombiként) pingpong-, majd biliárdgolyókat lövell ellenfeleire a jól ismert, feminim módon

Nemtom, honnét szedtem össze ennyi maffiás filmet, lényeg, hogy várható volt, miután az
Azt hiszem az eddigi legjobb Tom Cruise film, amit láttam. Semmi hadonászás, semmi majomkodás, csak a profizmus :) A film egy taxisról szól, aki, munkahelyi ártalom, belecsöppen egy sztahanovista bérgyilkos éjszakai körútjába. Főszereplőként. A pedáns, ruhamárka-lexikon agyú sofőrről aztán útközben lefeslenek a gátlások, és jó modorú tanítómesterétől megválva, végül talán képessé válik megváltoztatni az életét.
Tudom, hogy megint érzéketlen seggfej leszek, de hát ez van, ez is egy vélemény. Ez a film sem olyan, amit jó szívvel ajánlhatnék. Alapvetően a sztori nem rossz, a színészválasztás is sokat ígérő, mégis hiányzik valami. A két öreg nagyjából magát alakítja, nem is értem, nekem már ebben a korban nem lenne gusztusom eljátszani a halálom, az, hogy bevállalták, mindenképp plusz pontot érdemel. Vannak vicces jelenetek, jó szövegek, és elvileg van mondanivalója is a filmnek, csak sajnos elég nyögvenyelősen jön át. A képek, tájak nagyon szépek, ez effektesek rendesen megdolgoztak a pénzükért. Talán túl tökéletes is minden, csak távolítja a történetet a mi világunktól.
Érdekesen kezdődött a dolog, az első benyomásom az volt, mintha valami közepesen igényes koppintást akartak volna csinálni, valamelyik menő gengszter filmből. Aztán ahogy egyre haladt előre a történet, a kezdeti kiszámítható sablon témák kicsit bonyolódtak, összekuszálódtak, felpörögtek a történések, és azt vettem észre, hogy baromira tetszik az egész. Van benne minden, korrupt rendőr, kisstílű bűnöző, orosz maffiózok bomlott elméjű drogos, mi szem szájnak ingere.
Körülbelül öt éve láthattam először Cameron Crowe életrajzi elemekkel felturbózott meséjét. (Vagy inkább mesei elemekkel felturbózott életrajzi művét?) Akkoriban még sokkal fogékonyabb voltam a sztorira, mára talán kiöregedtem kicsit, vagy csak egyszerűen túl cinikussá váltam, hogy fenntartások nélkül élvezhessem ezt a méltánytalanul ismeretlen, egyébként csak kicsit tanulságos, ám annál szórakoztatóbb és kedvesebb filmet, így pontból is kevesebbet adok csak, mint tettem volna akkoriban.
Ismertem ugyan a kultuszfilmet, de ezidáig nem láttam teljes egészében. Aztán a South Park 1203-as részében Kenny betép a macskapisitől, majd egy olyan világba repül, ahol jó csöcsök vannak mindenhol, jó zene szól és egymást ölik a gonosz szörnyek.
Van már 1-2 hónapja, hogy láttam a filmet, úgyhogy nem írnék róla sokat, mert már nem frissek az élmények, csak az előző bejegyzésről jutott eszembe, hogy hasonló témában az élvezhetőbb volt.
Hát bevallom nem sok jóra számítottam, mikor neki ültem, ami miatt erre a filmre esett a választásom, hogy rövid, én meg már álmos voltam, gondoltam másfél óra alatt talán nem alszom el. Rosszul gondoltam...
Bajban vagyok. Nem tudom, hogy a rendezőt, vagy a forgatókönyvírót kéne pajszerral agyonverni, esetleg hagyni hogy egymást verjék agyon, aztán rájuk ereszteni a vaddisznókat. John McClane-t kiherélték, elvették a cigijét és a fehér trikóját, és valami egyházi továbbképzésen is részt vehetett, mert egy db káromkodás nem sok, annyi nem hangzott el a filmben.
Az eleje jó volt. Király díszlet, jó hangulat, sokat sejtető kilátások. Innentől viszont egyre lejjebb és lejjebb süllyedt a színvonal, hogy a végén még a záró képsorokkal, egy utolsó tempóval próbáljon egy nagy levegőt venni a pöce fölött, de aztán végérvényesen eltűnjön a jól megérdemelt helyére.
Tilinkó, előre szólok, elvágják a végét. Az aktus megtörténik, de nincs katarzis. Viszont ennél a filmnél ez nem feltétlenül hátrány.
A történet angliában játszódik, és az ottani orosz maffia életét követi nyomon, illetve Annáét a szülésznőét, aki akaratlanul keresztezi az útjukat.
Azzal a vallomással kell kezdjem, hogy csak azért néztem meg, mert hatott rám a
Nihil. Semmi. Nulla. Ez történik a filmben. Az egészet össze lehetne tömöríteni 1 percbe, és semmit sem csökkenne az értéke. Persze Oscart ez is kapott. Nem is értem kiknek készült egyáltalán. Egyetlen szituációban érzem hasznosnak rászánni a két órát: ha felcsináltad a 16 éves barátnődet (vagy 16 évesen felcsináltak), és nem meritek előadni a szülőknek, és/vagy megtartjátok a gyereket. Ez esetben szép illúziót fog építeni a film arról, hogy milyen kedvesek az emberek, és minden rendben lesz. Tündérmese. Hiteltelen az egész. (Ráadásul Juno, mint Zeusz felesége? Ehh)
Tipikusan, az a film, amitől az ember nem vár sokat, csak leül a képernyő elé, hogy zsibbassza kicsit az agyát, és reménykedik, hogy nem lesz túlságosan szar. Azért jók a kilátásai a filmnek, mert olyan keveset várunk tőle, hogy szinte csak pozitív értelemben csalódhatunk benne. És bizony kellemes meglepetést is okoz, márha tényleg egy jó adag vérföcsögésre, és idióta fekete humorra vágyunk. Ha pedig nem, akkor csak magunkat okolhatjuk, miért egy olyan filmet kezdtünk nézni, aminek a műfaj sorában egymás mellett szerepel a comedy és a horror szó...
Kezdjük fordítva, mint ahogy a számítógépes játékok, mégpedig rögtön a főellenséggel. Igen jól olvassa, aki olvassa, ez a film egy rakás SZAR, nem érdekel ki mit mond, nem érdekel a négy "oszkárja", ez a film akkor is rossz, és elcserélném egy közepes hasmenésre azt a két órát, amit arra fordítottam, hogy megnézzem. Ez a film rávett arra, hogy regisztráljak IMDB-re, csak azért, hogy egy 1-essel osztályozzam, és ez vett rá ennek a blognak az indítására is...